Bugacpuszta a Duna-Tisza között a Kiskunsági Nemzeti Park legnagyobb területe. Már az 1930-as években is kedvelt idegenforgalmi célpont volt.
Az idő múlásásval a homokbuckákkal, erdőkkel, szikes területekkel és kaszálókkal szabdalt sokszínű táj megőrizte eredeti szépségét.
   A természet védelme olyan kuriózumokat örökített át a múltból, mint az Ősborókás, a sík területek vadvirágokkal díszített legelői, a régi pásztoréletet idéző építmények.
   Érdekes, élettel teli világ ez. Az Alföld vidékének ősi lakója a magyar szürkemarha. A különleges tartást jól bírja, húsáért és kiváló igavonó képességéért tartották. Csavart szarvával már messziről feltűnik egy másik ritka, ezért védelemre szoruló háziállat: a racka.
   A honfoglaló magyarok hozták magukkal. Az ellenálló képessége és szívóssága miatt sokáig kedvelt juhfajta volt. Bundájából készült a pásztorok subája.
A nagyobb állatok mellett kevésbé feltűnőek is élnek a homokos, füves területeken. Amint lehajolunk, közelebbről is megszemléljük a látszólag csendes aljnövényzetet.

   A kiskunsági Nemzeti Park természeti értékeit az UNESCO is elismerte. Területének 2/3-át 1979-ben bioszféra rezervátummá nyilvánították.
A pusztára érkezve a Karikás Csárda mellett található információnál igazítanak útba bennünket. Itt eldönthetjük, hogy gyalogosan vagy kocsira ülve szeretnénk megismerkedni a vidékkel. Túránk a piros jelzésű turistaúton, a pásztorépítmények mellett vezet.
   Ezek az egyszerű nád, és vesszőtáblából készült menedékek, védelmet nyújtottak az időjárás viszontagságai ellen, állatnak és embernek egyaránt.
   A Nemzeti Park múzeuma Kerényi József Ybl díjas építész tervei alapján készült. A kiállításon betekinthetünk a pásztorélet hagyományaiba, az itt élt emberek és állatok életmódjába, és néhány ritkán mutatkozó különleges állat fotóját is láthatjuk, mint például a veszélyeztetett Parlagi Viperáét.
   Lovak nélkül ez a Nemzeti Park is elképzelhetetlen. A pásztorok életével nemcsak kiállításon, de élőben is megismerkedhetünk, kiváló lehetőséget ad erre a lovasbemutató.
   A csikósok tudománya nagy felkészültséget és ügyességet igényel, ruházatuk is a múltat idézi. A program bemutatja azt a tökéletes harmóniát, ami kialakult az állatok és a rájuk vigyázó emberek között.
  A "Puszta-ötöst" bemutatója minden vendéget ámulatba ejt.

   A programok és a kiállítás látogatás során megismert kisparaszti életmód ma is megtalálható.
Megbizonyosodhatunk erről ha ellátogatunk a puszta egyik tanyájára. A ház körül mangalica sertések, tyúkok, kacsák és marhák legelésznek meghitt egyetértésben. Itt újabb meglepetéssel szolgálnak Nekünk.
   A házigazda befogja a négyökrös szekeret és kirándulásra invitál minket a pusztába.
Bugac legféltettebb, legvédettebb kincs az Ősborókás. Homokbuckák szegélyezte út mentén haladunk egyre beljebb ebbe a különleges világba.
   Jellegzetes fafajtái a fenyők, a fehér nyárfák, valamint a zöld és kékszínű terméseiről könnyen felismerhető boróka.
Különböző formájával teremt sokszínű tájat ez a növény. Érdemes felkapaszkodni a természetvédelmi terület kilátójába, hogy felülről is megszemlélhessük ezt a formákban, és színekben gazdag vidéket.
   A szabad homokfelületeken mohák és zuzmók telepednek meg, amelyeket virágzó növények követnek. Köztük az állatvilág számos képviselője talál ideális lakóhelyre.
Bugacpuszta vendégcsalogató látványosságait megcsodálva, felfrissülve, újjászületve, a természet ezernyi illatától, jó ízű étkeitől, teremtményeinek sokszínűségétől bódultan biztatjuk Önöket is, látogassanak el erre a vidékre.
Legyenek részesei annak a gazdagságnak, melyet Bugac, a határtalan puszta kínál vendégeinek.